2021.01.26

Újrahasznosítás a biznisz árnyékában, avagy miként pusztítja el bolygónkat a fogyasztás (2. rész)

A környezeti katasztrófával fenyegető újrahasznosítás elsősorban nem technikai, hanem gazdasági probléma. A műanyagiparban dolgozó szakemberek már 1969-ben próbáltak megoldást találni arra, hogy hogyan lehetne csökkenteni a műanyagok talajra gyakorolt negatív hatásait. A veszély már akkor egyértelmű volt: a műanyag veszélyezteti az ipar fejlődését, ezért halaszthatatlanul megoldást kell találni a káros hatások csökkentésére.

 

 

A globális újrahasznosítás halálspirál

A műanyagok osztályozásakor nagy gondot kell fordítani az anyagsűrűség szerinti válogatásra. A nagy sűrűségű polietilén, amelyből a nagyobb darabok, például a műanyag rekeszek vagy a samponos flakonok készülnek, jobban eladható. A polietilén az ún. értékes műanyagok csoportjába tartozik, amelyet a válogatás után nyers műanyag keverékké darálnak, és további feldolgozás céljából továbbadják a gyártónak.

Ezzel szemben a kis sűrűségű műanyag, amelyből például a kisebb műanyag flakonok, a műanyag zacskók vagy más, kisebb, mint 8 cm széles darabok készülnek, szinte értéktelenek. Használható anyaggá történő feldolgozásuk túl bonyolult és költséges lenne, netán az újrahasznosító vállalatoknak fizetniük kellene az ügyfélnek, hogy átvegye őket. Ezért ezek a műanyagok hulladékégetőkben, vagy ami még rosszabb, hulladéklerakókban végzik.

A többi használt műanyagot azok a műanyag tárgyak alkotják, amelyek nem elég kicsik ahhoz, hogy újrahasznosíthatóak legyenek, vagy nem elég nagyok, ezért értéktelenek. A közepes nagyságú, kevésbé értékes vagy értéktelen műanyag hulladékot válogatás nélkül nagy bálákba csomagolják, megjelölésükre pedig az MRF rövidítés szolgál. Mivel értékük nem elég a válogatással járó költségek fedezésére, nem kerülnek újrahasznosításra. Exportra szánt konténerekbe kerülnek, amelyeket főleg Ázsiába irányítanak.

És itt felmerül egy logikus kérdés: hogyan akarjuk csökkenteni a műanyagok földre gyakorolt ​​negatív hatásait, amikor a hulladékot világ körüli útra küldjük? Erre kereste a választ a műanyagipar szakértőit ​​tömörítő 1969-es konferencia is. A csomagolóanyagokból származó hulladék kérdésével foglalkozott, és a résztvevőknek sikerült meghatározniuk a műanyag tartósságát és értékét.

1960-tól a polietilén ára csökkenni kezdett, ennek köszönhetően rövid idő alatt vezető szerepet játszott a csomagolóiparban. A konferencia határozatai azonban egyértelműek voltak: a műanyag veszélyt jelent az ipari növekedésre. Ezért kezdetét vette a keresés, hogy hogyan lehetne természetbarátibbá tenni a műanyagokat. A megoldás egy kevéssé működő rendszer, az ún. újrahasznosítás lett. Technikai szempontból a műanyagokat válogatni, darabolni és újrahasznosítani lehet.  A műanyagok sűrűség szerinti kategorizálása azonban megmutatta, hogy az újrahasznosítás nem működőképes teljes mértékben, mert nem nyereséges. Amíg az olaj olcsó, addig az új műanyagok gyártása is olcsó lesz. A műanyagok szétválogatása, szállítása és őrlése azonban már nem olyan olcsó...

Újrahasznosítás a jövedelmezőség árnyékában

Míg 2017-ben az új műanyag 0,45 kilója átlagosan 194,4 forintba került, addig az újrahasznosított változat súlyegységenként akár a 226,8 forintot is elérheti. Az újrahasznosított műanyag tehát nemcsak drágább volt, mint az új, hanem rosszabb minőségű is. Az újrahasznosított műanyagok iránti kereslet tehát kicsi volt, az újrafeldolgozással foglalkozó vállalatok számára érdektelen. Az újrahasznosítás ezért minimális volt, és nem vezetett a műanyagipar fenntarthatóságához.

Ennek alapján a műanyag újrahasznosítása csak akkor kifizetődő, ha van értéke, és maga a folyamat is nyereséges. Azonban a szállítás értéke is befolyásolja ezt az arányt.

A nyugati országok, köztük az Egyesült Államok, hosszú távú kereskedelmi hiányt jegyez Kínával szemben. Kínából lényegesen több árut importálnak, mint amennyit oda exportálnak, ezt a szállítás értéke is tükrözi. A Kínából az USA-ba érkező telerakott konténerek szinte üresen mentek vissza Kínába, ami csökkentette a Kínába irányuló szállítás árát. A rendkívül alacsony szállítási költségek, valamint  Kína 1980 óta tapasztalható példátlan gazdasági fejlődése növeli a keresletet a nyersanyagok s ezen belül a műanyagok iránt, ami az MRF-csomagok Csendes-óceánon túli szállításához vezetett.  

A megnövekedett keresletnek köszönhetően a műanyagok ára emelkedett, és az olcsó munkaerőről ismert Kína alacsony költséggel tudta a műanyagot szelektálni. A használt polipropilén műanyagot ezt követően megőrölték, megtisztították és pelletálták. Az ily módon feldolgozott műanyagot olcsón eladták a kínai termelőknek. Így működött ez néhány évtizedig, egészen 2010 elejéig.

 

Ennek ellenére lehetetlen megszüntetni a műanyagok környezetre gyakorolt ​​negatív hatásait. A globális újrahasznosítás lassan, de biztosan halálspirállá válik. Vajon miért? Kövessen minket, és megtudja. A következő blogban elmagyarázzuk a probléma lényegét, hogy a műanyagokat hogyan osztjuk fel, és mi történik velük az osztályozás után.


1